"Jön például a texasi műanyaggyáros és mondja, hogy milyen sok a nehézség, hogy nem tud beszélni a munkásokkal, de reméli, hogy majd ők is megtanulnak angolul. Erre 5-10 éve sokkal nagyobb esély volt, mint manapság. Most, mikor a kínaiak vásárolnak föl nemzetközi cégeket, meg sorba állnak náluk a befektetésre várók, akkor nehéz meggyőzni őket arról, hogy az üzletelésnek a belga vagy amerikai módja sokkal jobb, mint az övék, és nyelveket kéne tanulniuk a boldoguláshoz."
Az évek során sokat írtam az üzleti érvényesülés mikéntjéről Ázsiában. Rengeteg európai üzletember, vállalkozás és nagyvállalat sikeresen rádöbbent, milyen lehetőségekkel kecsegtet, ha hagyományos komfort zónájukat elhagyva energiáik egy részét Kelet felé irányozzák. Arra kevesebben, hogy az üveggyöngyök és tüzesvíz reményében tülekedő bennszülöttek korszaka régóta leáldozott, és a nemzetközi üzleti babérokra pályázóknak a helyi piacok sajátosságaival ugyanúgy meg kell ismerkedniük, mint a célközönség karakterének, szokásainak alapjaival.
A helyzet persze a Nyelv és Tudomány (Nyest) honlapján 2009-ben megjelent interjú óta sokat változott, de valahogy továbbra sem a belgák felé billen a mérleg. A cikk megjelenésekor hetedik éve voltam Kínában, és már végig asszisztáltam a nagy EU-s multik szemléletváltását a helyi konkurencia lesajnálásától a lassú réeszmélésig, hogy az európai találékonyság láttán a kínai cégek és vállalkozók nem fognak a végtelenségig egyik ámulatból a másikba esni. Azóta az új nagyhatalom, mint az ismeretlen pályát betörő rally-versenyző, egyszerre nyomja a gázt (külföldi cégek felvásárlása és globális befektetések) és a féket (internet-cenzúra, túlglobalizálódó kínai vállalatokba történő állami beavatkozás).
Üvölt a motor, csikorognak a kerekek, a versenynek pedig korántsincs vége.
A cikket a Nyelv és Tudomány oldalán olvashatod: