A szerzetes és a mészáros: Az igazi Trebitsch náci kapcsolatai a megszállt Sanghajban

Az ortodox zsidó családból a Náci Pártba menekülő Zelig történetével nagy port kavart Woody Allen amerikai filmrendező 1983-ban, pedig az élet produkált ennél vadabb életpályákat is. Ezek közé tartoznak Trebics Ignác, avagy Ignatius Trebitsch Lincoln, paksi születésű kalandor viszontagságai is, akiről december elején cikket közöltem a Royal Asiatic Society (Brit Királyi Ázsia Társaság) Kínában kiadott évkönyvében. A cikk Trebitsch szinte tengeribetegségig felkavaró pályájából az utolsó epizódot ragadja ki: A japán és kínai Gestapo iroda egyik parancsnokával kötött furcsa barátságát, és rejtélyes halálát, melyet sokan, így maga a haldokló Trebitsch is, a nemzetközi kémszervezetek között a második világháború idején dúló hatalmi harccal hoztak összefüggésbe.


Trebitschet több történetíró is zseniális politikai machinátorként mutatta be. Tagadhatatlan, hogy mások meggyőzése, a húszas-harmincas évek zavaros politikai vizeinek navigálása és idegen nyelvtudása terén kimagasló tehetségnek számított, ezen túl azonban inkább tragikus figura volt. A Rejtő Jenő Piszkos Fred történetében felbukkanó Igazi Trebics, aki elkeseredetten próbálja meggyőzni Fülig Jimmyt önazonosságáról, sokkal közelebb áll a valósághoz, mint számos, hősét már-már James Bond-i magaslatokba emelő meseéletrajz.

A Mindenki szellemi kalauza, Kína című könyvem Trebitschről szóló fejezete

Kínába Trebitsch a húszas évek elején érkezett, egy már akkor is parádésnak számító kalandsorozatot követően. Sanghaji partra szállásáig volt már pesti jesíva-hallgató és színésztanonc, református hittérítő, angol parlamenti képviselő, mezőgazdasági kutató belga és francia földön, brit háborús cenzor, újságíró, olajvállalkozó, puccsista a Kapp és Fehér Internacionálé fémjelezte összeesküvések résztvevőjeként és egy Európa-szerte felbukkanó kínai katonai delegáció vezetője. Beszélőkéjének ellenállhatatlanságát jól szemlélteti, hogy New Yorkban börtönbe került, de még onnan is rávette az amerikai titkosszolgálatot, hogy rábízzák a német kémkódok feltörésének feladatát. Amikor nem sikerült az elvállalt feladatot teljesítenie, megszökött.


Abszurd metamorfózisainak egyike az, hogy Kínába már buddhista szerzetesként érkezett, miután egy ceyloni kolostorban (ma Sri Lanka) elsajátította az újonnan választott vallás alapjait. A Sanghajban alapított, főként ott élő külföldieket rekrutáló kolostora lassan fejlődött, de a harmincas évek végére japán megszállás alá kerülő város hamarosan új ihletet adott neki. Azt állítva, hogy addigra nemcsak a tibeti mágia birtokosa, de egyenesen ő maga a nemrégiben elhunyt Dalai és Pancsen lámák reinkarnációja is, felajánlotta mágikus szolgálatait a Harmadik Birodalomnak. Természetfeletti erejének köszönhetően, bizonygatta Hitlernek címzett leveleiben, Kínában és Tibetben is képes kirobbantani nácibarát forradalmakat, és ezzel a területeket a szövetséges hatalmaktól a német birodalom kezére játszani.


Egyetlen szövetségese, Josef Meisinger SS és Gestapo parancsnok Trebitschez hasonlóan tragikomikus figura volt. Náci pályafutását Heidrich és Himmler gondnoksága alatt kezdte mint a Náci Párt erkölcsrendésze. A zsidók és nem zsidók szexuális viszonyait, prostitúciót és homoszexualitást célkeresztbe állító kampányai olyan sikeresnek bizonyultak, hogy abba nem egy tekintélyes náci is belebukott, és Meisingernek távoznia kellett. Rövid lengyelországi tartózkodásával érdemelte ki a „Varsói Mészáros” nevet: azon kevés SS tiszt egyike volt, akinek kegyetlenkedéseit a Párt haditörvényszékkel fenegette. Heidrich, aki felelősnek érezte magát az elszabadult hajóágyú sorsáért, tengeralattjárón Tokióba menekítette védencét, ahol a Kelet-Ázsiában tevékenykedő német diplomaták politikai felügyeletét bízták rá.

Josef Meisinger, Tokio és Sanghaj Gestapo tisztje

Innen indul az angol nyelvű cikkemben bemutatott meghökkentő történet, mely reményeim szerint jövőre magyarul is megjelenik majd valahol. Azért hadd lőjem le a poént: Trebitsch nem váltotta be Hitlernek tett azon ígéretét, miszerint első berlini audienciáján a Führer irodájának falán át három tibeti mágus lép majd a szobába, valamint Kínát és Tibetet sem sikerült a náci birodalomhoz csatolnia. A sanghaji német Főkonzul segítségével sikerült ugyan felvennie a kapcsolatot Berlinnel, de sajnos éppen egy nappal azután, hogy a szintén feketemágia mániás Rudolf Hess vadászgépével Skóciába szökött, és Hitler parancsba adta: soha többé nem akar hallani állítólagos varázslókról!


Életének utolsó heteiben Trebitsch egykori önmaga árnyékává vált. Továbbra is fekete selyem szerzetesi hacukában ugyan, de egyre gyakrabban mutatkozott a háborús Sanghaj éjszakai mulatóhelyein. Ekkoriban szegődött társául Stella Szirmay, a Hungária étterem tulajdonosa, aki Sanghaj zsidó gettójának közkórházában utoljára látta életben a kalandort. Trebitsch elhaló hangon közölte, hogy megmérgezték, és Stellától (buddhista szerzeteshez igen méltatlanul) gulyáslevest és Tokaji aszút kért. Hogy valóban kémek tették-e el láb alól, a mai napig történeti viták tárgya. Egy azonban kétségtelen: 1943-as halálának idejére a brit, amerikai, kanadai, német, olasz, osztrák, magyar, román, orosz, japán és kínai titkosszolgálatok minden más ellenségeskedésüket félretéve aktívan együttműködtek a nem kívánatos személy távoltartása érdekében. Ha halálnak körülményei egyelőre nem is tisztázottak, kortársait semmiképpen sem lephették meg.


Az egyelőre még csak nyomtatott formában létező köny két oldala a cikkel