Magányosan posztoló, álarcos rendőrök, katonák és biztonsági őrök. A szelfiző járókelők szórakozottan aggodalmas ábrázatai a szociális hálón terjedő képeken. Kongó reptéri várótermek. A parkolóhelyek riasztó túlkínálata. Szürreális időknek nézünk elébe, ráadásul én már másodszor. Januárban Sanghajban, két évtizede választott otthonomban vonultunk önkéntes karanténba, majd amikor végre rászántam magam, hogy első üzleti utamra induljak a különleges helyzet kitörése óta, itt, Budapesten látok kibontakozni egy hasonló helyzetet. Az alábbi cikk eredetileg angol nyelven, a Medium.com honlapján jelent meg, de szerintem a következő hetekben itthon is segíthet a koronavírusos szobafogság átvészelésében.
Mert otthon csak a vírustól vagyunk viszonylagos biztonságban, az unalom és fásultság azonban könnyen megtalál. Nem könnyű lehatárolt területen élni még akkor sem, ha az egy kertes villa úszómedencével. Márpedig a legtöbb családnak nem az a problémája, hogy a hatszáz négyzetméteren megtalálja a gyerekeket, amikor ideje ebédelni. Mialatt tehát én magam küszködtem a bezártsággal (Sanghaj, 23. emelet, 120 négyzetméter), összeszedtem néhány hasznos tippet, amit korábbi ENSZ-es és EBESZ-es válságkezelési munkám során tanultam, békefenntartóktól, túlélési szakemberektől, katonáktól, katasztrófa szakemberektől és így tovább. Közben vezetői tanácsadó és coach minőségemben több tucat, szintén otthon rekedt multis felsővezetőben is tartanom kellet a lelket, és elkezdtem felfigyelni, milyen hasonlóak az ő élményeik azokhoz, melyeket nemzetközi szervezeteknél Boszniában, Kambodzsában és másutt tapasztaltam.
A bezártság nyomasztó helyzet, még akkor is, ha ezt nem szeretjük beismerni. Ennek egyik oka az emberi szükségletek sokfélesége. A külvilágtól való fizikai és érzelmi elszigeteltség egyéni temperamentumtól függően más-más reakciót vált ki mindenkiből. Egy régi viccben megkérdezik, ki melyik könyvet kapná fel a süllyedő hajó könyvtárából, és vinné magával egy lakatlan szigetre. Az egyik a Bibliát választja, a másik Moliére vígjátékait, a harmadik a világtörténelem összefoglalóját, az utolsó pedig egy kézikönyvet a tutajépítésről. Az emberi természet kiszámíthatatlannak tűnik, de az ókori görög Hippokratész óta létezik egy négyes felosztás, mely nagyban megkönnyíti a látszólag összeegyeztethetetlen természetek, vélemények és érdekek megértését és együttműködését, többek között az én coach munkámat is.
A rendszert sokak DISC néven ismerik, mások más néven, de a név a lényegen nem változtat. A régi görögök megfigyelték, Carl Gustav Jung, a száz évvel ezelőtt munkálkodó svájci pszichológus kikutatta, olyan szakemberek pedig, mint a Londonban élő Tóth Csaba barátom rendszerré fejlesztették azt a meglátást, hogy az inkább a dolgok vagy inkább az emberek iránti érdeklődésünk, illetve kezdeményező- és reagáló készségünk mértékétől függően másként-másként állunk hozzá az élet nehéz feladataihoz. Beállítódásunk már gyerekkorban megfigyelhető, és életünk folyamán csak kevéssé változik. Szofi unokahúgomról már akkor nyilvánvalóan kiderült, hogy Kék beállítódású, amint kilátszott a Pepa Pig babaház mögül. Mindannyian húzunk a négy irány egyikébe, a túlélés, egészség és siker viszont a négy stílus együttműködésén múlik, ezért is élünk közösségben. A következő napokban tehát folyamatosan megosztom, mit tanulhatunk az egyes viselkedéstípusoktól.
KÉK: TERVEZZ ÉS KIVITELEZZ!
A legtöbb tevékenységet a projekt menedzsment és vállalatvezetés során is a KÉKKEL kezdjük, mert a helyes cselekvéshez adatokra és körültekintésre van szükség. Kezdjük tehát jó tervező módjára, és szobafogságunk kezdetén győződjünk meg róla, van-e minden otthon, ami esetleg kell: víz, élelmiszer, tisztálkodószerek, gyógyszerek magunk és hozzátartozóink számára. Szerintem nem kell az Özönvízre készülni! Sanghajban három napig nem volt friss zöldség, utána összekapták magukat a boltosok. A szortírozás hasznos és kellemes is. Helen Fisher világhírű agykutató és tanácsadó tanította nekem, hogy az ilyen pepecselés a szerotonin nevű neurotranszmittert pumpálja az agyba, ami nyugtató hatású. (Ezért számolunk elképzelt birkákat, hogy elaludjunk.) Ha lenyugodtunk, tegyünk róla, hogy nyugodtak is maradjunk, és készítsünk napirendet! (A táblázat készítés is nyugtat.) Legyen benne a felkelés ideje, tisztálkodás, étkezés, munka és házimunka, testmozgás, szórakozás és pihenés! Az immunrendszer és a hangulat szempontjából is az a legjobb, ha csipszes tévénézés helyett testileg és lelkileg is elfoglaljuk magunkat.
PIROS: NE MENJ AZ ÁRRAL!
Túlélési, egészségügyi és mentálhigiéniás szakértők is egyetértenek abban: az egészséges és produktív szülés titka a rendszeres de azért lelkesítő, rutinos életvitel. Tovább tehát a PIROSHOZ: Ne hagyjuk magunkat ellustulni! A legtöbb ember számára a munka vagy tanulás biztosítja a napi tevékenységek rendjét. Ha ezt hirtelen megvonják, ahogy ez a jelenlegi Koronavirus intézkedések következtében történt, azt hisszük, szabadságon vagyunk. Emiatt pedig gyakran eleresztjük magunkat: túl sokat eszünk, heverészünk, tévézünk vagy lőjük a virtuális zombikat, a telefont nyomkodjuk, közben gyakrabban rágyújtunk vagy hörpentünk egyet, mint egy rendes munkanap alkalmával. A bennünk lakozó PIROS készség arra jó, hogy rádörrenjen a szintúgy mindannyiunkban ott lévő hülyegyerekre. Lehet tévézni, játszani, nassolni, de ezeket bizonyos keretek között és a KÉK ciklusban kialakított ütemterv szerint érdemes csinálni. Határozzuk el, mennyit ülünk a képernyő előtt, és robbantsuk ki magunkat testmozgással, főzéssel vagy takarítással! Aki nem fegyelmezett típus, vonja be a tervbe házastársát, gyerekeit, szeretteit, akik nagy örömmel adnak majd neki feladatot! Javaslom még a „zéró vagy Héró" önpontozási gyakorlatot lefekvéskor. A zéró azt jelenti: ezt a napot elpocsékoltam. A tizes azt, hogy mint a görög mitológiai alak, akiről a latin nyelvekben a hősöket elnevezték, te is sikeresen dacoltál az árral!
A boszniai EBESZ misszió, ahol az elszigeteltségről és az önfegyelemről is tanultam egyet-mást.
SÁRGA: TEDD ÉRDEKESSÉ!
Mire a koronavírus márciusban keresztülhúzta a számításait, már sok ember számára egyértelműen kiderült, hogy legtöbb újévi fogadalmát amúgy is fújhatja. Miért is olyan nehéz betartani saját magunk számára tett ígéreteinket? Azért, mert a legtöbb jószándékú fogadalom életünket vagy nehezebbé, vagy unalmasabbá teszi, esetleg mindkettő. Ez persze ugyanúgy vonatkozik a bezártság elviselésére szőtt tervekre: a légmentesen záró, racionális napirend eleve kudarcra van ítélve. Ezért van szükségünk az életben változatosságra, rugalmasságra, alkotókedvre és egy kis pajkosságra is, más szóval a SÁRGA stílusra! A fenti terv két-háromnapi követése után vegyük szemügyre a rutin legnehezebben kivitelezhető (általában a legunalmasabb) elemeit, és tervezzük át azokat! A rendszeres étkezés hasznos, de nem ehetjük mindennap ugyanazt, vagy akár hasonlót. A napi testmozgás csodákat tehet, de ha nap nap után ugyanazokat a gyakorlatokat próbáljuk gépiesen követni, a csoda elmarad majd. Érdemesebb naponta váltogatni az erő- és aerob gyakorlatokat, és pihenőnapokat iktatni közéjük. Az ülve végzett munkát és szórakozást is érdemes megszakítani takarítással, sporttal, vagy azzal, hogy megpróbáljuk a kutyától elvenni a papucsot. Az ilyen elterelő hadműveletek bármelyikét űzhetjük zenekísérettel vagy anélkül. A módszeresen spontán napirend a leglelkesítőbb: másfél- két óra múltán még akkor is robbantsuk ki magunkat a székből, ha élvezzük, amit éppen csinálunk!
Mára ennyit, de a jövő hétig végig megyünk mind a négy színen. Munkára és foylt. köv.!
