A napokban egy európai bank harmincötödik emeleti irodájába tett ügyfél látogatás során volt alkalmam madártávlatból elmerengeni Sanghaj egyik legendás épületének, az Astor House Hotelnek múltján és jövőjén.
Az egykor impozáns, ma viszont már a körülötte magasodó felhőkarcolók árnyékában pihenő Astor House sokáig a város egyetlen valamirevaló szállodájának számított. Szemfüles kereskedelmi vállalkozók a tizenkilencedik század derekán alapították, röviddel azután, hogy az 1842-ben véget ért úgynevezett első ópiumháború megnyitotta Sanghajt, illetve a mai Sanghaj helyén álló de addig jelentéktelen halászvároskát, a nemzetközi hajózás és kereskedelem előtt. Háború tehát ekkor már nem volt, ópium viszont rogyásig, és az azzal kereskedők a világ egyik leggazdagabb nemzetközi elitjének számítottak, akik Londontól Bombayen át Sanghajig hozták-vitték az árukat és a híreket, és szórták a pénzt, mint a mákot. Az Astor House Huangpu folyó parti báljai, borai, bunyói máig a Kínáról írók kedvenc forrásai közé tartoznak.
A századfordulót követően a hotel több imidzsváltáson is átesett. Először majdnem csődbe ment, és ekkor kényszerült eladni azt a kicsi de nagy presztízzsel rendelkező földterületet, melyre az orosz, majd szovjet, majd megint orosz konzulátus épült. A vízparti partiknak tehát vége szakadt, a századelő Sanghaja viszont amúgy is más irányba hömpölygött: koktélozgató drogbárók helyett a világ liberális értelmiségének egyik kedvenc metropoliszává vált. Az Astor House előterében még évekkel ezelőtt is olyan egykori vendégek bekeretezett képei díszelegtek, mint Bertrand Russell angol filozófus és Charlie Chaplin.
Az épület sokáig átépítés alatt volt, és mivel Kína mégiscsak Kína, nem tudtuk biztosan, mi lesz a sorsa. Egyesek azt rebesgették, hogy irodaház lesz belőle, aminek egyik lehetséges következménye az lett volna, hogy ugyanolyan könnyű bejutni és megcsodálni az épületet, mint amikor az ajtót az ópiumkereskedők ír és ukrán fogdmegjei nyitották ki annak, akinek akarták. Az utca túloldalán dolgozó orosz diplomaták valószínűleg konstatálnák volna, hogy ez a világ rendje. Sokan reméltük azonban, hogy az új üzemeltetők megőrzik az épület egykori szellemét, a hotel újra üzemel majd, és a jelenkor Russeljeit és Chaplinjeit is beengedik egy italra. Amikor azonban a Holdújév hetében ott jártam, egy úgynevezett China Securities Museum-ot találtam a helyén—legalábbis a hamarjában felszerelt réztábla szerint, mert bemenni nem lehetett.
Úgyhogy olybá tűnik, az Astor House megpróbáltatásai még nem értek véget. Nagyon kíváncsi vagyok, mi fán terem a „securities museum”, ami magyar fordításban talán „értékpapír múzeum” lenne, és hogy mi lesz ezzel a legendás épülettel.