Kelet és Nyugat, akkor és most: A paksi születésű Trebitsch Ignácot, aki Rejtő Jenő igazi Trebicsének ihletője volt, családja rabbinak szánta, de ő 1887-ben Pestre szökött és szinészi tanulmányokba kezdett, majd Németországban, Kanadában és Angliában térítette főleg zsidó származású híveit a református és az anglikán hitre, később pedig Darlington város parlamenti képviselője lett, Trebitsch Lincoln néven. Balkáni olajvállalkozást alapított, együttműködött a német és az angoltitkosszolgálattal, a tizes években Amerikában publikált memoárjában pedig olyan részletességgel teregette ki a birtokában lévő államtitkokat, hogy ezért Washington kiadta őt az angol hatóságoknak. 1919-es szabadulását követően egy újabb fordulat után a szélsőjobboldali Kapp-puccsal hatalomra jutó kérészéletű német kormány tisztviselője lett. A puccsisták bukásakor már az egész angolszász világban csalóként és köpönyegforgatóként tartották számon.
Kína azonban nem Trebitsch Ignácként vagy Lincolnként, hanem Csao Kung Apátként őrzi emlékezetében a magyar kalandort. Trebitsch a huszas években Kínában és Sri Lankán tanulmányozta a buddhizmust, és 1931-re a papi beavatás magas fokára jutott. Újdonsült küldetésében jól jött a hittérítői múlt: nemsokára saját sanghaji kolostora élén külföldiekből toborzott követőket, akiket elkápráztatott a megvilágosodott lelki vezető. Elragadtatásukért azonban komoly árat fizettek: Chao Kung kolostorához csatlakozva vagyonukat az apát gondjaira kellett bízniuk. Nem lehettek biztonságban tőle a közösséghez csatlakozó apácák sem: az apát körül egymást váltották a személyes szolgálataira kijelölt szemrevaló női segítők. Mágikus képességeit a Harmadik Birodalomnak is felajánlotta, a démoni erőiket a nácik szolgálatába állító tibeti szerzetesekről írt beadványát azonban még a feketemágia iránt érdeklődő Rudolf Hess gyomra sem vette be.
Az igazi Trebitschet magányos, elfeledett mesefiguraként érte a halál Sanghajban.
