Már írtam igazi Trebicsünk, azaz Trebics Ignác (avagy Ignatius Trebitsch Lincoln) és a rettegett náci tiszt, Josef Meisinger közt fennálló szürreális szövetségről, melyről a napokban adtam le a Brit Királyi Történeti Társaság (Royal Asiatic Society) számára írt angol nyelvű cikkem kéziratát. (Akit érdekel a téma, kérem szorítson nekem, mert elég magasra tették a lécet a kiadók!) A kutatás során akadtam erre a gyöngyszemre, mely még egy zápor verte és szokatlanul hideg júniusi hajnalon is gurgulázó kacajra tudott fakasztani.
Trebics már bő egy évtizede Sanghajban élt, és nemcsak, hogy áttért a buddhista hitre, de 1933-as ünnepélyes beavatását követően saját kolostort is alapított. Követői főleg Kínában élő európaiak közül kerültek ki, akik olyan, akkoriban rendkívül divatos spirituális mozgalmak révén kerültek kapcsolatba a keleti vallásokkal, mint a teozófia. Egyébként ekkorra már ismert csalóként tartották számon világszerte, hiszen rövid, de annál tragikomikusabb angol parlamenti, újságírói és olajvállalkozói karrierjén kívül volt már kálvinista és metodista hittérítő is. A cikk megjelenése idején egyik tanítványa, egy borotvált fejű, lila köpönyeges lett származású apácanő éppen Budapesten tartózkodott, és Horthy kormányzót beadványokkal ostromolta Trebics hazatérése érdekében.
Az álhírt mégis elnézhetjük Az Est némileg túlbuzgó szerkesztőinek, hiszen Chao Kung apát nem volt híján a császárválasztáshoz elengedhetetlen magabiztosságnak. Pár hónappal a cikk megjelenése előtt például megneszelte, hogy először Tibet történetében, mind a Dalai, mind a Pancsen Láma meghalt (az előbbi 1932-ben, ez utóbbi 1937-ben), reinkarnációjukat pedig még nem találták meg a hegyvidéket járó papok. Átlibbenve a buddhista újjászületés néhány részletkérdésén, Trebics nyílt levélben kiáltotta ki magát mindkét lelki vezető reinkarnációjának.
Ha jól tudom, Rejtő Jenő éppen ezidőtájt kezdte el kiadni Piszkos Fred történeteit, és jólesik eltűnődni azon, vajon éppen ez az újságcikk mozgatta-e meg a kalandvágyó, de rendszerint kávéházban üldögélő tollnok képzeletét. Hiába, a különcök még többezer mérföldről is felismerik egymást! A cikk és a válaszlevél szövegét a jobb olvashatóság kedvéért idemásolom.
KÍNÁBÓL ÍRT AZ ESTNEK TREBITSCH LINCOLN
– Cáfolja a hírt, hogy kínai császár lesz – Az Est Tudósítójától – Trebitsch Lincolntól ismét levelet hozott a posta Tiencsinből Az Estnek. A paksi zsidó hitközségi elnök fiából angol liberális képviselő lett, akinek angliai, majd németországi és egyéb botrányai után sürgősen távoznia kellett lassankint egész Európából, mint ismeretes, Kínában telepedett le, buddhista hitre tért át, és kétségbevonhatatlan kalandorképességei révén most már apáttá és a buddhista vallási élet egyik kiemelkedő személyiségévé küzdötte fel magát. Trebitsch Lincoln Kínában mandarin lett és megalapította az „Igazság Ligáját”. Szép címert is választott a liga számára, a Föld két félgömbjét használta emblémának, és a két félgömböt hatalmas horogkereszt köti össze.
Amikor áttért a buddhista hitre, a Chao Kung nevet vette fel, és azóta így szerepel Észak-
Kína vallási és politikai életében. Chao Kung apát Tiencsinben a japánok lelkes barátjául szegődött és röpiratokban szállt szembe a japánellenes propagandával, amikor a japán csapatok birtokába jutott Észak-Kína. Trebitsch Lincoln – azaz hogy most már Chao
Kung apát – felszólította Kína lakosságát, hogy szakítsanak a nyugati népek önző politikájával, mert Kína igazi barátja csak Japán. Felszólítást intézett Csang-kaj-sek marsallhoz is mint buddhista szerzetes, nemes egyszerűséggel azzal vádolta a tábornagyot, hogy elárulta az ázsiai kultúrát és az ázsiai igazságot, éppen ezért a legjobb lesz, ha sürgősen leteszi a fegyvert és behódol Japánnak.
Az Est cikkeit, amelyekben Trebitsch Lincoln legújabb állásfoglalásairól beszámol, megküldték Chao Kung apátnak Tiencsinbe. Most, január 16-ai dátummal levelet kapott Az Est szerkesztősége Tiencsinből, amely szóról szóra a következőket mondja:
Kedves Szerkesztő úr!
Egy budapesti ismerősöm szíves volt Az Est 1937. november 23-i, december 5-i kiadásából egy-egy oldalt nekem beküldeni, amelyekből látom, hogy a kínai-japán konfliktusról szóló két körlevelemet kivonatban közölte. Édesapám nem volt templomi szolga Paksott, de hagyjuk e tárgytalan hibákat. E soraim célja a december 5-i pekingi sürgönyi hír, amely szerint „Csao Kung kínai császár lesz”, egy kissé helyreigazítani. Kaptam ugyanis Budapestről levelet, amelyből azt látom, hogy sokan azt hiszik, hogy ez a hír rólam szól. Én a császársággal semmi módon nem foglalkozom, és a japánok soha nem is terveztek engem kínai császárrá tenni. A Csao Kung, akiről a sürgönyben szó van, az a Tsao Kung táboronok, aki már 1923-ban a kínai köztársaság elnöke volt. Ő tényleg öreg és beteges, én pedig hatvanéves erős, egészséges fiatalember vagyok, mint a mellékelt arckép, egy tengeri hajó fedélzetén felvéve, mutatja.
