Az angol nyelvben gyakran használt kifejezés az „elevator speech”, azaz liftes előadás, melyben valaki olyan tömören foglalja össze munkája lényegét, hogy azzal pár emeletnyi felvonózás alatt is meggyőzheti a hallgatóságát. Egy mesteri elevator speech hallgatóságát képezhettem, amikor tavaly, éppen száz évvel a versailles-i békeszerződés után, Nicky Almasy fotóművész barátom a sanghaji Bank of East Asia toronyház tetőteraszán mutatta be az épület tervezőjéről, Gonda Lászlóról készített albumát. Mervay Mátyással, az amerikai New York University (NYU) Történelem Tanszékének doktoranduszával ugyan nem a liftben, hanem a lift előterében találkoztunk, beszélgetésünk azonban minden más tekintetben megfelelt a műfaj követelményeinek: én akkor érkeztem, ő pedig a repülőtérre sietett, és talán két percet sem beszélgettünk. De ennyi idő is elég volt neki ahhoz, hogy a Távol-Keleten élő magyarok történetének egy általam addig alig ismert fejezetét villantsa fel.
Azóta is küldi a hosszabb-rövidebb betekintéseket az egy évszázaddal ezelőtti ázsiai magyarság hétköznapjaiba, kalandjaiba és hőstetteibe, és számtalan okból tudom javasolni a bennük való elmélyedést. Kezdve a legaktuálisabbal, aki esetleg hozzám hasonlóan el-elkezdi sajnálni magát a koronavírus okozta felfordulás, hétköznapi rutinjának gerincbe törése és vakációs terveinek kútba hullása felett, jobban érzi majd magát a bőrében, miután elmereng a Trianon után támogatásukat, állampolgárságukat és identitásukat veszített honfitársaink sorsán. A nemzetközi helyzet is másként fokozódott akkoriban, mint manapság: nemzetek tűntek el és jelentek meg a színen, és egy hazajutni vágyó magyar a kaleidoszkóp szerűen változó hatóságokkal vívott adminisztratív bújócskája során szó szerint egyik fél sem tudta, ki kivel van. Kivéve persze, ha valakinek erkölcsi meggyőződése és nemzeti hovatartozástól független emberszeretete súgta meg a helyes választ.
„Az egyetlen magyar zászló Kínában az én házamon lobog”, idézi Mátyás Komor Pált, akit a cikk szerint sokan a „sanghaji Raoul Wallenberg” néven tartanak szamon. Lenyűgöző keserédes történet ez, melynek a fiatal történész munkássága a legismertebb fórumokon viszi hírét. A képeken Komor és sanghaji háza az említett zászlóval (nem aprózta el), valamint Nicky könyvbemutatója, melyen a szerző úgy látható, ahogyan a legtöbben megismertük, fényképezőgép mögé bújva.
Mervay Mátyás cikke: http://ujkor.hu/content/komor-pal-zaszloalja-a-sanghaji-magyar-hazafi-zsido-menekultek-megmentoje-es-a-kinai-magyar-kolonia-partfogoja
“Mátyás Kínába vetődött hadifogoly-kalandorokról szóló cikke” https://www.irodalmijelen.hu/2016-dec-1-1700/mervay-matyas-csaszari-kiralyi-hadifogoly-karrierek-kinaban-az-atutazo-balettmester
“Mátyás angol nyelvű kutatóblogja” https://wp.nyu.edu/habsburgiainchina/
Comments